erkölcstan 05.15. Kocsis Éva

Kedves Erkölcstanos gyerekek!

A mai óránk címe: Az én tudományom

Olvassátok el (vagy kérjetek meg valakit, hogy olvassa fel nektek) a következő történetet:

Családom és egyéb állatfajták – Gerald Durrell nyomán

Számomra a kert varázsos világ volt, virágerdő, melyben soha nem látott teremtmények nyüzsögtek. Órákat töltöttem guggolva vagy hason fekve, és figyeltem magam körül az állatok magánéletét. Ilyen módon sok lenyűgöző dolgot tanultam.Felfedeztem, hogy a kis rákpókok éppoly ügyesen tudják változtatnia színüket, mint a kaméleon. Ha leszedtem egy pókot egy vörös rózsáról, és áttettem egy fehérre, láthattam, amint a színe fokozatosan fakul, és egy-két nap múlva fehérré változott. Rájöttem,hogy a sövény alatt egy másféle pók lakik, bátor kis vadász. Ha legyet látott leülni, hirtelen megmerevedett, lassan egyre közelebb araszolt, azután ráugrott. Soha nem láttam, hogy ez a kis pók elvétette volna prédáját.Egyszer egy kövér, skarlátvörös kukacot figyeltem, ahogy lassan törtetett előre a mohaszőnyegen, amikor furcsa dolgot vettem észre. Itt-ott a zöld moha felületén halvány, kerek foltok voltak, akkorák, mint egy krajcár. Elgondolkoztam, vajon mitől keletkeztek. Állat lábnyomai nem lehettek, mert elszórva helyezkedtek el,de nem is hasonlítottak lábnyomra. Egyiket meg ütögettem egy fűszállal, de nem mozdult. Újra próbálkoztam, és egyszer csak,mintha láthatatlan rugót érintettem volna meg, a karika felpattant. Olyan volt, mint egy csapóajtó, selyemmel bélelve. Bámultam ezt a nagyszerű mesterművet, és azon töprengtem, miféle állat készíthette. Úgy éreztem, ennek a kérdésnek azonnal a végére kell járnom.Hazarohantam, hátha a családom tud segíteni. A házba érve láttam,hogy vendégünk van, egy elegáns, szakállas férfi. 
- Gerry, ez itt Theodore Stephanides - mutatták be nekem. - ő is lelkes természetkutató, mint te.
Izgatottan elmeséltem, mit találtam a kertben.
- Hmm... úgy gondolom, ez a csapóajtós pók műve lehet - mondta megfontoltan Theodore. - A nőstény építi a barlangot és készíti el az ajtót. Azután bent ül, és várja, hogy arra menjen egy rovar. Talán hallja a lépteit. És amikor odaér a rovar, felcsapja az ajtót és elkapja.Elképzeltem, mit hallhat a kis pók, ott kuporogva barlangjában.Milyen lehet, amikor egy csiga kúszik el fölötte? És amikor egy százlábú? Vagy egy szöcske ugrik?Reméltem, hogy máskor is találkozom Theodore-ral, mert sok mindent szerettem volna kérdezni tőle. 

Válaszoljatok a következő kérdésekre:
- Mi érdekelte a legjobban a kisfiút?
- Vajon miért?
- Hogyan találta meg a választ a kérdéseire?

Rajzold le mit találtál a legérdekesebbnek a történetben!

Szép hétvégét kíván:

Éva néni